4.Fejezet: Jasper képessége

>Lily Szemszöge<

Meguntam a napozást és a fürdőzést...

Felvettem a rövidnadrágomat és elindultam felfedezőútra.

Már mélyen az őserdőben jártam amikor morgásra lettem figyelmes a fejem fölött.

Felpillantottam...Egy hatalmas puma ugrott le elém...

-Te jó ég!-Sikoltottam.-Jasper!!!

Egy suhanó lény a fához csapta a vadállatot.Jass volt az.

-Ne Jasper!Ne öld meg!-Mondtam.

-Ne öljem meg?!-Kérdezte.

-Ne...-Ráztam meg a fejemet.

A puma egyszer csak...összeesett.

-Nyugi...nem halt meg.Csak alszik.-Mondta Jass.

-Köszönöm...-Mosolyogtam rá.

Remegő lábakkal mentem a puma mellé.

-Nem tudtam hogy a képességem hat az állatokra is...-Rázta meg a fejét Jasper.-Vagyis...Még nem próbáltam rajtuk.

-Nem akarod gyakorolni a többi állaton is a képességed?-Kérdeztem miközben végig simítottam a jellegzetesen mintás, puha bundán.

-Oké...Ha akarod.-Mosolygott rám.

Ezzel ketten elindultunk az erdő felfedezésére.

Sok érdekes állatot figyeltem meg testközelből; boát, anakondát, lajhárt, tapírt, pókokat, valami láma félét, kolibrit, papagájokat és még rengeteg sok gyönyörű állatot...

Aztán amikor a nap már lemenőben volt visszamentünk a házhoz...

-Hát Ti meg merre jártatok?-Kérdezte mosolyogva Senna amikor megpllantott minket.

-Felfedeztük az állatokat...És az erdőt.-Mondtam.

-Aha...Egy csomó állatot néztünk meg testközelből.-Bólogatott Jass.

-Hála a képességének.-Böktem oldalba Jaspert.

Ekkor érkezett meg Jake, Paul, Kachiri, Edward és Emett.

-Sziasztok!-Köszöntek.

Paul odajött hozzám és megcsókolt.

-Merre jártatok?-Kérdeztem Paultól.

-Felfedező úton voltunk.Találtunk egy tök jó kis barlangot.-Mondta.-És Te?

-Jasperrel felfedeztük az erdő állatvilágát.Képzeld!Az állatokra is hat a képessége...-Mondtam mosolyogva.-Előtte meg fürődtünk a folyónál.

-Gyönyörű ez a hely...-Mondta Paul.

-Bizony...-Néztem körül.-Nekem is nagyon tetszik!-Bólogattam.

-Na jó...Mi megyünk a szobáinkba.-Mondta Edward majd az egész Cullen család eltűnt.A három amazon és Jake is lelépett.

Paul és én is felmentünk a kis lakosztályunkba.

Kint ültünk az "erkély"-en.

Paul ölében ültem és a gyönyörű, csillagos eget néztük...

-Annyira szép...-Suttogtam.

-Igen...-Bólintott Paul.-Hasonlít Rád...-Mondta majd egy csókot nyomott a nyakamra.

csendesen néztük az eget.Majd én elaludtam...

Csak annyit érzékeltem, hogy erős karok felemelnek, bevisznek, az ágyra fektetnek majd valaki mögém fekszik és átölel...

Aztán bele zuhantam a feneketlen mélységbe..........